Șoimul dragostei / A szerelem sólyma

Aura Christi

IV. Cum treceam

(în metru antic)

Cine-a spus că pădurile nu-s decât

Desene într-o palmă, şoimii ar fi

Mulaj al iubirilor rare, moartea-i

Tipar în suflet?

 

Cine-a spus, în tânguirea-ncordată

A după-amiezii, că suntem, pe rând,

Umbre de vis, demoni prea tineri, pete-n

Lumini delirând?

 

Cum treceam prin viaţă – secunde-n vaer –

Plutind printre lucruri, din cerc în alt cerc,

Cu buzele arse de vraja morţii

Netulburate.

 

Poezia e partea a patra a Elegiei a cincea a Aurei Christi din volumul Elegii nordice (Dacia, Cluj 2oo1). Așa cum ne-au obișnuit Rilke și Nichita Stănescu, și elegiile poetei vorbesc despre ultimele întrebări ale existenței, ale vieții omenești scurte și luminoase, suferinde și doritoare. Dar parcă se aude și Eminescu cu a sa Odă (în metru antic). Sunt niște probleme care nu pot fi dezbătute poetic decît ”în metru antic”, cu gravitatea grecilor atît de geniali și atît de dispăruți. Poetul maghiar Dániel Berzsenyi e tot atît de grav și de neajutorat.

În ”tînguirea-ncordată” a elegiei, secundele-n vaer nu găsesc răspunsul la întrebările care îi intrigă, pentru că răspunsul e viața fiecăruia în parte, mulajul iubirii fiecăruia, șoimul înmărmurit al dragostei.

***

 

Aura Christi

Át az életen

 

Ki mondta, hogy a dús erdők puszta

Rajzok a tenyéren, a sólymok pedig

A ritka szerelmek öntvényei, a halál –

Lelkünkben forma?

 

Ki mondta a délután szűk siralmai

Között, hogy sorsunk nem is tehet mássá:

Álomárnyék, túl fiatal démon, fényben

Tomboló foltok?

 

Át az életen – szikrák a kínban –,

Tárgyak közt lebegve, bugyorból bugyorba,

Ajkunk megégette a halál varázsa,

Sebzetlen sötét.

 

 

A vers Aura Christi Ötödik elégiájának negyedik része az Északi elégiák című kötetből (Dacia, Kvár 2oo1). Akárcsak Rilke és Nichita Stănescu, a költőnő is a lét végső kérdéseiről beszél, a rövid és fénylő, szenvedő és vágyakozó emberi életről. De mintha Eminescu is hallatszana, az Óda (antik versmértékben) Eminescuja. Mintha bizonyos kérdésekre csak antik mértékben lehetne válaszolni, az annyira zseniális és annyira kihalt görögök kadenciájával. Berzsenyi ugyanilyen súlyos és ugyanilyen tehetetlen.

Az elégia „szűk siralmai” között a „szikrák a kínban” nem találják a választ gyötrő kérdéseikre, mert a válasz mindenkinek a saját életében rejlik, önnön szerelmének öntvényei, a szerelem megdermedt sólyma.

Add a comment

Plain text

  • Web page addresses and e-mail addresses turn into links automatically.
CAPTCHA
This question is for testing whether or not you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
Image CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.