Bacovia „de azi”

Nu de mult, a apărut pe site-ul ziarului Metropolis Ecou de romanță a lui George Bacovia cu ocazia nașterii într-o zi de 4 septembrie a poetului și m-am gîndit cum l-a apărat Nichita Stănescu de comparația cu Coșbuc, comparație cu totul deplasată din toate punctele de vedere. M-am gîndit că Bacovia este unul dintre cei mai triști poeți ai pămîntului. Mereu melancolic, mereu decepționat, dezamăgit, singur chiar cînd este cu iubita.

Că e cel mai mare poet român simbolist, afirmația asta nu e bună la nimic. Un poet mare poate fi simbolist, impresionist, postmodernist și chitarist, el tot poet mare rămîne, o entitate de nepriceput și care nu poate fi deslușită prin etichete stupide. Decembre sau Plumb (șlagărul manualelor, de parcă un elev n-ar dori nimic decît să vadă moartea; dar pedagogii, glumă veche, nu iubesc copiii) sunt texte făcute din focul care trosnește sau din groaza vieții mele, nu din nu știu ce simbolism cercetat de academicieni. Mie-mi place Bacovia și pentru că, în colțul acesta al Europei îmbibat de iubiri de neam și de țară, el nu le are pe niciuna.

Întîmplător, am tradus Ecou de romanță cînd mi-a venit în minte să traduc poezie românească. Nu se putea fără Bacovia, unul din cei cu care aș bea pîn-aș stinge focul amărăciunii. Fără rimele lui atît de simple, cu care construiește o poezie atît de modernă, de actuală, ”de azi”. Și cît de bacoviană e acea renunțare: dacă pînă acum, vreme de trei strofe teribile, nu ai venit, nu mai veni. Nu mai veni.

S-a dus albastrul cer senin
Şi primăvara s-a sfârşit -
Te-am aşteptat în lung suspin,
Tu, n-ai venit!

Şi vara, şi nopţile ei,
S-a dus, şi câmpu-i veştejit -
Te-am aşteptat pe lângă tei,
Tu, n-ai venit!

Târziu, şi toamna a plecat,
Frunzişul tot e răvăşit -
Plângând, pe drumuri, te-am chemat,
Tu, n-ai venit!

Iar, mâini, cu-al iernii trist pustiu,
De mine-atunci nu vei mai şti -
Nu mai veni, e prea târziu,
Nu mai veni!

 

 

Nemrég, a költő szeptember negyedikei születésnapjának évfordulójára a Metropolis honlapján megjelent Bacovia Egy románc visszhangja című verse, és eszembe jutott, hogyan védte meg Nichita Stănescu a Coșbuc-kal való összehasonlítástól, egy olyan párhuzamtól, mely semmilyen szempontból nem odaillő. Arra gondoltam, Bacovia a világ egyik legszomorúbb költője. Mindig melankolikus, mindig csalódott, kiábrándult, magányos akkor is, amikor a szerelmével van.

Hogy a legnagyobb román szimbolista költő – ezzel semmire nem megyünk. Egy nagy költő lehet szimbolista, impresszionista vagy éppen mazochista, mindenképpen nagy költő marad, érthetetlen entitás, melyet nem lehet ostoba címkék segítségével megfejteni. A December vagy az Ólom (a tankönyvek slágere, mintha egy tanuló semmi egyebet nem akarna, mint a halál szemébe nézni, de hát a pedagógusok, régi vicc ez, nem szeretik a gyerekeket) az én életem durrogó tüzéből vagy iszonyából íródott, nem az akadémikusok kutatta nem-tudom-milyen szimbolizmusból. Nekem azért is tetszik ez a Bacovia, mert Európának ebben a nemzet- és hazaszeretettől roskadozó szegletében benne egyik sincsen meg.

Véletlenül lefordítottam az Egy románc visszhangját, amikor eszembe jutott, hogy román költészetet fordítsak. Nem lehetett Bacovia nélkül, akivel addig innék, amíg eloltanám a keserűség tüzét. Az ő annyira egyszerű rímei nélkül, melyekkel mégis egy annyira modern, aktuálius, mai verset húz fel. És mennyire bacoviás az a lemondás is: ha mostanáig, három szörnyű strófán keresztül nem voltál itt, akkor most már ne is jöjj. Ne jöjj.

 

Nem élünk már kék ég alatt,

Elment a tavasz is —

Mély sóhajok közt vártalak,

Ma sem vagy itt!

 

A nyár vitte az éjszakát

S hervadt virágait —

Ott vártalak, ahol a fák,

Ma sem vagy itt!

 

Aztán elkullogott az ősz,

Összeszedte a rongyait —

Sírtam, hívtalak, hátha jössz,

Ma sem vagy itt!

 

Holnap pedig már itt a tél,

A fehér bánat meggyötör —

Most már ne jöjj, későn jönnél,

Most már ne jöjj!

Add new comment

CAPTCHA
This question is for testing whether or not you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
Image CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.