Cîinele dragostei

Unii au o concepție foarte strictă despre frumos, parcă acesta ar fi ceva regular, măsurat, bine-crescut și nu știu mai cum, tras cu compasul. În capul lor, niciunul membru de partid, poezia arată ca o defilare de 23 august: toate la locul lor, toate organizate impecabil.

Cînd am citit că o poezie de Nina Cassian și una de Doina Ioanid au fost alese printre cele mai frumoase poezii de dragoste, am dat click și le-am citit. Prima nu mi-a plăcut, a doua, foarte mult. Poate pentru că e un medalion epic care devine liric cumva prin economia frazei și prin imaginile puternice. Prin Argentina care nu se știe dar se simte de ce e tărîmul făgăduinței. Prin cîinele acela care devorează inima. Prin inima care e stropită cu vin și oțet.

Nu știu, chiar nu știu. Poate pentru că și eu aș fi bucuros dacă s-ar găsi un cîine galben.

 

Doina Ioanid

Cîinele galben

Cu inima în mînă, am mers prin oraş, păşind pe prima zăpadă din anul ăsta. Şi inima mea, stropită cu vin şi oţet, continua să putrezească în ritmul celor 37 de ani, în timp ce coţofenele se adunau pe umărul toboşarului. Oasele singure nu mă puteau salva. Nici numele tău, Argentina, pămînt al făgăduinţei. Numai un cîine mare şi galben s-a îndurat de mine, a venit spăşit şi mi-a mîncat inima, fără grabă. Apoi a plecat, s-a îndepărtat spre orizont ca o imensă floarea-soarelui.

 

A szerelem kutyája

Egyeseknek nagyon szigorú a felfogása a szépségről, mintha az valami szabályos, arányos, jólnevelt és nem tudom, milyen valami lenne, körzővel megrajzolt csodálatosság. Természetesen egyikük sem volt párttag, a fejükben mégis olyan a vers, akár egy augusztus 23-i felvonulás: minden a helyén, minden kifogástalanul megszervezve.

Mikor elolvastam a hírt, hogy egy Nina Cassian-, illetve egy Doina Ioanid-verset beválogattak a világ legszebb szerelmes versei közé, rájuk klikkeltem és elolvastam őket. Az első nem tetszett, a másik viszont nagyon. Talán azért, mert olyan epikus „bélyeg” (vö. Békés Pál), mely „útközben” válik líraivá a kihagyásosságnak és az erős képeknek köszönhetően. Argentína révén, melyről nem lehet tudni, érezni azonban igen, hogy miért az ígéret földje. Annak a kutyának a révén, mely felfalja a szívet. A borral és ecettel megöntözött szív révén.

Nem tudom, tényleg nem tudom. Talán azért, mert én is örülnék, ha előbaktatna valahonnan egy sárga kutya.

 

Doina Ioanid

Sárga kutya

A szívemmel a kezemben mentem át a városon, lábam az idei első havat taposta. És borral és ecettel megöntözött szívem továbbra is a 37 év ritmusában rohadt, miközben a szarkák egyre csak gyülekeztek a kisdobos vállán. A magányos csontok nem menthettek meg. Sem a neved, Argentína, az ígéret földjének neve. Csak egy nagy sárga kutya szánt meg engem, jámboran odajött, és lassan felfalta a szívem. Aztán elment, úgy távolodott a láthatár felé, akár egy óriási napraforgó.

Add new comment

CAPTCHA
This question is for testing whether or not you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
Image CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.