Marea poezie a dorințelor

Într-o zi văd pe contul Facebook al unei prietene ”poemul zilei”. Ea îl numește așa, iar eu, curios din fire (deh, ăsta-i cusurul meu), dau să citesc. Și citesc o poezie foarte frumoasă, fragilă, melancolică, o poezie scrisă ”cu o zi înainte de moarte” în care această ficțiune autoimpusă devine o realitate poetică cutremurătoare.

Dantelării – titlul acesta e și frumos, și fragil, iar ficțiunea ”încă o zi mi-e dată” convinge exact prin numărul și fantasticul dorințelor vorbitorului, exact așa cum Mai am un singur dor convinge prin unicitatea acelui dor eminescian. Poezia lumii e extraordinară pentru că orice poate fi convingător dacă e scris cu talent.

N-am auzit în viața mea de Fabian Anton. Dar ce ghinion că nu, și ce noroc că acum, da.

 

Fabian Anton

Dantelării – I.

 

Încă o zi mi-e dată, mai pot oare
să făuresc dantele, să fac tumbe,
să dau de-a dura, prin livezi de sare,
trăsurile de ger, trupul de umbre,

 

mai pot opri cu versul o privire
de suflet mov, mai pot oare să scriu
zguduitor şi simplu şi subţire
precum se-nfige cuiul în sicriu

 

mai pot învinge anul, mai pot crede
că vei mai reveni în tîmpla mea
deşi de-atîta moarte nu se vede
decît ninsoarea care va cădea

 

în mine creşte viscol, strada geme
de îngeri hăulind la nai de os
de-ai fi aici ţi-aş spune nu te teme
iarna se moare totuşi mai frumos

 

şi te-aş chema probabil la plimbare
să admirăm secundele cum cresc
încă o zi mi-e dată, mai pot oare
să făuresc dantele, să iubesc...

 

A kívánságok nagy verse

Egy napon egyik barátnőm Facebook-idővonalán meglátok egy verset. „A nap verse”, mondja ő, én meg, az alkatilag kíváncsi, elolvasom. És nagyon szép, törékeny, melankolikus verset olvasok, melyet „a halál előtti napon” írtak, melyben ez az ihletindító fikció megrendítő költői valósággá válik.

Csipkeverők – ez a cím szép is, törékeny is, és a „még egy napom van” fikciója éppen a vágyak száma és szürrealitása révén győz meg, ahogy Eminescu Csak egy vágyam maradtja a vágy egyedisége révén. A költészetben az a gyönyörű, hogy bármi hiteles lehet, ha tehetséggel írták.

Soha életemben nem hallottam Fabian Antonról. De micsoda balszerencse, hogy nem, és micsoda szerencse, hogy most igen.

 

Fabian Anton

Csipkeverők – I.

Még egy napom van, vajon most még

verhetek csipkét, bukfencezhetek,

sókertekben árnyakba gabalyodnék,

és dérhintókat felnyergelhetek,

 

egy verssorommal megállíthatom

egy lila lélek pillantásait,

írhatok-e, mint könnyed fájdalom,

ahogy a deszkába a szög hasít,

 

legyőzhetem-e az évet, hihetem,

hogy halántékomba még visszatérsz,

bár ennyi haláltól már nincs szemem,

csak a hóra, mit hullat majd a tél,

 

engem vihar tép, az utca nyög,

angyalok cibálják a nádsípot,

ne félj, szólnék, ha mutatna a köd,

télen a halál is szebben zsibog,

 

és sétára hívnálak bizonyára,

hogy csodáljuk, hogy nő a pillanat,

egy napom van még, elég-e a vágyra,

a csipkék szerelemmel siklanak...

 

Add new comment

CAPTCHA
This question is for testing whether or not you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
Image CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.