Poveste pisicoasă / Cicás cécó

Am descoperit-o pe contul Facebook al unei prietene. Și cum nu de mult m-am mutat cu doi pisici, am gustat-o instantaneu. E scurtă și faină, e cît o franzelă, dar și rotundă, e scrisă cu umor, dar și cu dragoste… E foarte pisicoasă. Și desenele lui George Roșu la fel.             

Cea mai mângâiată pisică din oraş

de Alina Andrei

Îţi zic şi ţie despre ea, să ştii cum arată şi cât de grozavă e. Ar fi păcat să n-ai habar, da. Încep acum:

Cea mai mângâiată pisică din oraş, portret robot: E lungă cam cât o franzelă, dar şi rotundă (nu foarte, foarte, ci cât trebuie). Are patru labe şi-o coadă, două urechi, mustăţi multe (nu le-am numărat, dar sunt destule). Ai crede că e ca orice mâţă din lume, dar nu e aşa, nici vorbă!

Cea mai mângâiată pisică din oraş e mai moale şi mai pufoasă decât orice pernă pe care ai dormit în viaţa ta! Şi toarce! Aşa încetişor, cât doar să ţi se pară. Apoi mai tare, mai tare – un huruit care te hipnotizează. E ca Houdini. Ţi se închid ochii, aşa. Vrei să-i deschizi din nou dar ţi-e tot mai greu. Dacă-ţi lipeşti urechea stângă de burta ei adormi brusc şi ai numai vise din ălea frumoase, turcoaz! Ce pernă face aşa ceva? Niciuna!

Cea mai mângâiată pisică din oraş e neagră de tot. Ca noaptea? Hm...Nu ştiu. Poate. Neagră ca cerul fără stele şi fără Lună şi fără sateliţi şi fără comete, Ozn-uri ori Superman. Ca o stradă cu toate felinarele sparte cu piatra. Înţelegi? Dacă stă în beznă, pe o alee, şi-şi deschide brusc ochii (două faruri galben-fosforescente) te sperii. Cred că oricui i s-ar zburli părul de groază!

Cea mai mângâiată pisică din oraş locuieşte într-un bar. Printre căni mari de cafea, scaune de lemn, pahare de vin (pline de tot, doar pe jumătate, sfert, cu urme de ruj şi fără, cu amprente sau din ălea curate, care sclipesc când te uiţi prin ele la bec). Se plimbă ocolind sticlele de bere dacă are chef. Dacă n-are, n-are, e treaba ei! Când vrea să fie mângâiată trece pe acolo cu coada pe sus, se fâţâie şi ţi se lipeşte de picioare. Normal.

Un beţiv a spus că ar avea aripi din blană, invizibile, c-a văzut-o el miercuri noaptea, pe 16 noiembrie, cum zbura deasupra acoperişurilor. E treaba ta dacă îl crezi. Totuşi eu nu m-aş uita în gura unuia care are ochii roşii!

Cea mai mângâiată pisică din oraş doarme uneori pe cărţi. Şi sforăie. Poate că visează vrăbii grase. Din ălea gri, gălăgioase. Sau păsări albastre cu verde şi roşu, care torc, inventate de mine acum.

Cea mai mângâiată pisică din oraş se plimbă pe strada Republicii, la ore mici, dar n-o vezi niciodată pentru că acum e acolo, apoi aici, după e sub banca aia şi tot aşa. Şi eu aş face la fel în locul ei. Câte smotociri şi pupături poate suporta o pisică???!!!???

Gata, nu-ţi mai zic nimic de ea. Îţi ajunge!

***

Cicás cécó

Egy barátnőm Facebookján fedeztem fel, és mert nemrég két macska közé költöztem, rögtön belészerettem. Rövid és vagány, olyan, mint egy vekni, mégis gömbölyű, humorral, de szeretettel írták. Nagyon cicás. És George Roșu rajzai is olyanok.

 

Alina Andrei

A cica, akit a város cicái közül a legtöbbet simogatnak

Neked is mesélek róla, hogy tudd, hogy is néz ki és milyen nagyszerű.

Kár lenne nem tudnod.

Kezdem hát:

Robotkép a cicáról, akit a város cicái közül a legtöbbet simogatnak:

Körülbelül olyan hosszú, mint egy vekni, mégis gömbölyű (nem nagyon, csak amennyire kell). Négy lába van meg egy farka, két füle, sok-sok bajusza (nem számoltam, de van elég). Azt hinnéd, olyan, mint bármelyik macska, de nem, szó se róla!

A cica, akit a város cicái közül a legtöbbet simogatnak, pihepuhább, mint bármelyik párna, amin életedben aludtál! És dorombol! Előbb olyan csöndben, hogy azt hiszed, csak képzelődsz. Aztán egyre hangosabban és hangosabban. Hipnotizáló ez a morgás. Olyan, mint Houdini. Lecsukódik a szemed, így. Újra ki szeretnéd nyitni, de egyre nehezebb. Ha bal füledet a hasához tapasztod, villámgyorsan elalszol, és szép, türkiz-álmokat álmodsz. Milyen párnával sikerül ez? Semmilyennel!

A cica, akit a város cicái közül a legtöbbet simogatnak, egészen fekete. Mint az éjszaka? Hát... Nem tudom. Talán. Fekete, mint amilyen az ég csillagok és Hold és műholdak és üstökösök nélkül, meg ufók és Superman nélkül. Mint egy utca, ahol minden lámpát kaviccsal törtek el. Érted? Ha a vaksötétben ül egy sétányon, és hirtelen kinyitja a szemét (két sárgán foszforeszkáló reflektor), megrémülsz. Azt hiszem, mindenkinek égnek állna a haja!

A cica, akit a város cicái közül a legtöbbet simogatnak, egy bárban lakik. Nagy kávéskannák, faszékek, borospoharak között (csurig tele vannak, vagy csak félig-negyedig, rúzsfoltok látszanak rajtuk vagy sem, ujjlenyomatoktól maszatosak vagy olyanok, hogy csillognak, ha a körte fényében rájuk nézel). Ha kedve tartja, a sörösüvegeket kerülgeti. Ha nincs, hát nincs, az ő dolga! Amikor szeretné, hogy megsimogassák, felfelé tartott farokkal jön elő, sündörög és a lábadhoz simul. Hát persze.

Egy részeg azt mesélte, hogy szőrmeszárnya van, hogy látta szerdán, november 16-án éjjel, ahogy a háztetők fölött röpködött. A te dolgod, hogy elhiszed-e. Én azonban mégsem hinnék annak, akinek a szeme vörösen virít!

A cica, akit a város cicái közül a legtöbbet simogatnak, olykor a könyveken alszik. És horkol. Talán kövér verebekről álmodik. Olyan szürkékről, zajosakról. Vagy kék -zöld-piros madarakról, amik dorombolnak, és amiket ebben a pillanatban találtam ki.

A cica, akit a város cicái közül a legtöbbet simogatnak, a Republiciin sétál késő éjjel, de soha nem látod, mert hol itt van, hol meg amott, aztán az alatt a pad alatt, és így tovább. Én is ezt tenném a helyében. Hány vakargatást és puszit bír elviselni egy cica???

Na, most már nem mesélek többet róla. Elég volt!

Imagini de George Roșu

Add new comment

CAPTCHA
This question is for testing whether or not you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
Image CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.